Az egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló T/13958-as irományszámú törvény kapcsán az Országgyűlés 2021.02.22. napján „Módosító javaslat alaptörvényellenesség kiküszöbölése érdekében” címmel fogadott el egy módosító csomagot (Módosítás). Dr. Áder János köztársasági elnök aláírta a Ht. érintett módosításait, a Magyar Közlöny 2021. évi 30. számában megjelent a 2021. évi II. törvény az egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról.
Az Alkotmánybíróság az I/2105/2020 számú, 2021.01.19-kelt döntésében arra a következtetésre jutott, hogy a szabályozás hatálya olyan hulladékokra is kiterjed – függetlenül attól, hogy ipari vagy más tevékenységből származnak –, amelyek magántulajdonban állnak, vagyoni értékkel bírnak, s amelyeket a hatályos szabályozás alapján a tulajdonosa értékesíteni jogosult, AB 13. old. [32]. A hulladék birtokosa (tulajdonosa) tehát egyfelől olyan módon is gondoskodhat a hulladék kezeléséről, amely révén haszonra tesz szert, AB 14. old. [34]. A hulladéktulajdonosok vonatkozásában az alkotmányos tulajdonvédelem biztosítandó; a közérdek igazolhatja ugyan a korlátozás szükségességét ebben az esetben is, azonban a korlátozás alkotmányosságának feltétele az arányosság biztosítása; ugyanakkor ilyen, az arányosságot biztosító rendelkezés, kompenzáció, nem olvasható ki a támadott szabályozásból, AB 15. old [36]. Az AB kiemelte: a jogalkotó feladata egy olyan, kellően differenciált rendszer megalkotása, amely egyszerre teremti meg a hulladéktulajdonosok ellentételezését és veszi figyelembe a kötelező közszolgáltatási, környezetvédelmi és közegészségügyi szempontok maradéktalan érvényesítését úgy, hogy azok az uniós szabályozásból származó szabályozási kötelezettségeinknek is megfeleljenek, AB 15. old. [38].
Az Országgyűlés által elfogadott Módosítás álláspontunk szerint nem felel meg az AB kompenzációra vonatkozó megállapításainak, mivel a Módosítás értelmében kompenzáció csak az eredeti hulladéktermelő gazdálkodó szervezeteknek járna, 29. § (13) bekezdés, Ht. 2. § (1) 36c. pontja.
A Ht. a költségvetési intézményeket teljesen külön kezeli a gazdálkodó szervezetektől. A Ht. hatályos 39. § (2) bekezdése alapján minden ingatlanhasználó, így a természetes személyek és a költségvetési intézmények is jogosultak a települési hulladék részét képező elkülönítetten gyűjtött hulladékot piaci hulladékgazdálkodási szolgáltató által működtetett hulladékgyűjtő pontra, hulladékgyűjtő udvarba, illetve átvételi helyre szállítani és ott a jogosultnak átadni, értékesíteni, amennyiben a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díját a Koordináló szerv részére megfizették. A természetes személyek és a költségvetési intézmények közül jellemzően a nevelési-oktatási, illetve a szakképző intézmények is élnek a hatályos szabályozás adta lehetőséggel, s a gazdálkodó szervezetek mellett jelenleg értékesítik a magántulajdonukban álló, vagyoni értékkel bíró, elkülönítetten gyűjtött települési hulladékaikat, rendszerint papírt, műanyagot, továbbá fém, elektronikai és akkumulátor hulladékokat.
A hivatkozottakon túl, a nevelési oktatási, s a szakképző intézmények speciálisan nem kapnának kompenzációt az elkülönítetten gyűjtött papírhulladékaikért sem, melyeket az eddigiekben a Ht. 12. § (2a) bekezdése alapján gyűjtöttek. A Ht. 12. § (2a) bekezdése szerint a nevelési-oktatási intézmény, illetve a szakképző intézmény papírhulladék gyűjtése céljából évente legfeljebb 2 alkalommal, és alkalmanként legfeljebb 5 nap időtartamban papírhulladék-gyűjtési kampányt szervezhet, amelynek során a papírhulladékot a vele jogviszonyban álló gyermektől, tanulótól gyűjtésre vonatkozó hulladékgazdálkodási engedély nélkül, a területén kialakított átvételi helyen átveheti. Az átvett papírhulladék kezeléséről a nevelési-oktatási intézmény a 31. § (2) bekezdése szerint gondoskodik.
A lakosság és a költségvetési intézmények az értékkel bíró hulladékaikért nem kapnának kompenzációt. Az elkülönítetten gyűjtött települési hulladékaikat a jövőben nem értékesíthetnék, azokat a gazdálkodó szervezetekkel egyetemben kötelezően át kellene adniuk a koncesszornak, viszont a gazdálkodó szervezetekkel ellentétben semmiféle kompenzációra nem lennének jogosultak.
Ugyancsak a Módosítás kompenzációra vonatkozó szabályait érinti, hogy az érintett anyagáramok sokfélesége, különböző minősége és keletkezési mennyisége, valamint tőzsdei árjegyzése, vagy éppen annak hiánya miatt Szövetségünk megítélése szerint a kompenzációs rendszer működtetése az Országgyűlés által elfogadott törvénynek megfelelően a gyakorlatban megvalósíthatatlan lesz.
A kompenzációval összefüggő kérdéseken felül, az elfogadott Törvény, illetve a Módosítás koncepciójával, jogi megalapozottságával kapcsolatban is felhívjuk egy - két alapvető problémára a figyelmet, figyelembe véve a Módosítás indoklását.
A közszolgáltatás magas színvonalú működtetéséhez nem a piaci területek államosítására és mesterséges monopólium kialakítására van szükség, hanem a közszolgáltatás finanszírozásának helyreállítására. A tavaly májusi, az ITM által készített kormány előterjesztés tervezete értelmében: „Az ágazat összesített pénzügyi és gazdasági mutatói azt tükrözik, hogy a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási rendszer átalakítása nem járt pozitív eredménnyel, ugyanis 2018-ban a közszolgáltatók és az NHKV Zrt. összesített adatait figyelembe véve összesen 18,9 Mrd Ft veszteség keletkezett a közszolgáltatási ágazatban, míg az állami koordináció bevezetését megelőző 2015. évben a hulladékgazdálkodási közszolgáltatók veszteségének mértéke alig haladta meg az 1 Mrd Ft-ot.” A tervezet szerint „A közszolgáltatási rendszer költségvetési támogatás nélkül nem tud működni, azaz évi mintegy 54 Mrd Ft többletforrás szükséges a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási rendszer működtetéséhez.”, 5. oldal. A közszolgáltatás romló hatékonysággal működik mióta államosításon és centralizáción esett át, „A mostani hulladékgazdálkodási közszolgáltatási rendszer hatékonysága csökkenő tendenciát mutat (…)”, dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólójának 2018. november 6. napján kelt, „A hulladékgazdálkodási Közszolgáltatás Működési Problémáiról” szóló elvi állásfoglalása (AJB-4685-1/2018).
Az elhagyott hulladékok problémáját a koncesszió nem orvosolná, mivel a koncesszor feladatellátása nem terjedne ki az illegálisan elhagyott hulladékok felszámolására, ez továbbra is önkormányzati hatáskörben marad. A települési önkormányzat a köztisztasági feladatok ellátása körében köteles eleget tenni a közterületen elhagyott hulladékok felszámolásával összefüggő kötelezettségének, Ht. 33. § (4).
A körforgásos gazdaság megvalósításához sincs szükség a tervezett államosításra és koncesszióba adásra, ez a piaci területek tekintetében példa nélküli az EU-ban.
Közegészségügyi, környezetvédelmi kockázata nincs az elkülönítetten gyűjtött, értéket képviselő, másodnyersanyagként funkcionáló hulladékoknak. A hulladékgazdálkodás szereplőinek alapvető érdeke, hogy ezek hasznosítását biztosítsák, és a hazai környezetvédelmi termékdíjas rendszer nehézkes működése ellenére biztosítják is. Mindazonáltal az államosítás hatásai mérhetőek a termékdíjas anyagáramok hasznosítási teljesítményében is. A termékdíjas anyagáramok hasznosításának koordinációját 2011-től államosították. Hazánkban a hulladékgazdálkodás rendszerszintű átalakítása 2011-ben, a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvénnyel kezdődött. A csomagolási hulladékok gyűjtésének és hasznosításának a törvény által bevezetett állami közvetítése, az újonnan létrehozott, s azóta többször átszervezett állami közvetítő szervezet azóta megközelíteni sem tudta a korábban működő piaci koordináló szervezetek utolsó éveinek az eredményességét - 2010: 58,7%, 2011: 59,3%. Jelenleg az utolsó ismert teljesítmény 2018-ból 46,1%. Ilyen alacsony hasznosítási teljesítmény 2007 óta nem volt, s mindez az államosított, állami keretek között működő koordináció alatt történt. Az államosítást követően, az állami koordináció alatt a csomagolási hulladékok hasznosítása tekintetében nemzetközi összehasonlításban Magyarország az EU gyengén teljesítő országai közé esett vissza, miközben a gazdálkodó szervezeteket és rajtuk keresztül a fogyasztókat terhelő költségek lényegesen jobb újrahasznosítási mutatókat tennének lehetővé. A módosítások alapján már nem csupán a koordináció, de az érintett anyagok gyűjtése és előkezelése is államosításra kerülne.
A koncesszornak semmilyen kockázata nincs, hiszen veszteséges működés esetén állami támogatást kapna. A koncesszor a javaslatba foglalt állami támogatás lehetőségére tekintettel kockázatmentesen végzi majd a tevékenységét. A koncesszióban a koncesszor csak nyerne, és beláthatatlan időre majdhogynem egy teljes iparágat venne el a piacgazdaságból, emellett óriási mértékű gazdasági erőfölényre, s versenyelőnyre tenne szert a drasztikusan összezsugorodó (szabad) piaci hulladékgazdálkodási szektorban. Ezen túlmenően a környezetvédelmi termékdíjas, majd az EPR közvetítői feladatok ellátásán keresztül is tevékenységét a hazai hulladékhasznosítók érdekeitől teljesen függetlenül tudná alakítani, akik a koncesszori alvállalkozókhoz hasonlóan teljességgel kiszolgáltatott helyzetbe kerülnének a koncesszorral szemben. A hulladékhasznosítók egyes hulladék anyagáramokat hazánkban kizárólag a koncesszortól tudnának megvásárolni a jövőben.
Koncesszió csak olyan területen tud eredményesen működni, ahol nincs elegendő számú piaci szereplő egy tevékenység végzésére. Jelenleg Magyarországon az ITM adatai alapján közel 750 hulladékkereskedő, s 1290 országos hulladékgyűjtési engedélyes van, akik országos hulladékgyűjtési logisztikájukat, s előkezelési kapacitásaikat kiélezett verseny mellett magas hatékonysággal működtetik, lefedve a közszolgáltatási feladatellátás által nem érintett települési, s egyéb hulladékok teljes vertikumát. A hulladékgazdálkodási magánszektor ezen része becslések szerint 30 000 – 40 000 embernek ad munkát. Nehézen elképzelhető, hogy egy koncesszor hatékonyan helyettesíteni képes egy országosan működő sokszereplős szabadpiacot.
A módosítások a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szektor állami beavatkozások eredményeként előállt finanszírozási problémáit kívánják orvosolni, s egyben immáron az egyedüli koncesszor társaság terjeszkedését, piacszerzését támogatnák. A szabályozás a környezetvédelmi közérdek védelme helyett kiemelten az állam és a jövőbeli koncesszor gazdasági céljainak az elérését szolgálja.
A jogalkotó által választott megoldás a piacgazdaságnak, a tisztességes gazdasági versenynek, a vállalkozás szabadságának, és a vállalkozáshoz, valamint a tulajdonhoz való jognak, a tőke és a szolgáltatás szabad áramlásának, illetve az áruk mozgásának és a letelepedés szabadságának szükségtelen és aránytalan korlátozásával jár, így Szövetségünk véleménye szerint fundamentálisan jogellenes.
